Újabb mérföldkőhöz érkezett az európai ESG szabályozás
Elfogadták a CSRD-t – Felkészülnek az unió nagyvállalatai
2022 év végén az Európai Tanács jóváhagyta az addig tervezet szintjén létező Vállalati fenntarthatósági jelentésekről szóló irányelvet (CSRD). A rendelkezés mind hatókörét, mind a beszámolók elvárt részletezettségét illetően jelentősen kibővíti az addig hatályos NFRD irányelvben1 foglaltakat, így illeszkedik az Európai Zöld Megállapodásba2. Az EU klímavédelmi programjának végső célja továbbra is az Unió klímasemlegessége 2050-re. Az ehhez vezető út egyik fő kihívása az információhiány, illetve az irreálisan magas információs költségek.
A 2050-es zéró nettó kibocsátáshoz elengedhetetlen, hogy az európai vállalatok működésének fenntarthatósága minél transzparensebbé, összehasonlíthatóbbá váljon; ezzel nagyban csökkentve a külső érintettek, akár a befektetők információs költségeit. Ez a tőke fenntarthatósági szempontú áramlásának is előfeltétele. A szabályozás ugyanakkor a belső, vállalati oldal számára is előnyös, hiszen általa költséghatékonyan elégíthetők ki a növekvő külső információs igények. Ezen célokat mozdítja elő a frissen elfogadott irányelv a fenntarthatósági jelentések egységesítésével, a tartalom és az érintettek körének előírásával.
Mely vállalatokra és mikortól terjed ki az irányelv?
Az irányelv hatóköre és az alkalmazás ütemezése. Azon nagyvállalatoknak, amelyekre kiterjedt az NFRD, már jövőre az új szabályozás szerint kell eljárniuk. (A feltételek nem teljeskörűek.)
Az új irányelv hatóköre jócskán meghaladja az előzményéét: az érintett vállalatok száma várhatóan 11 600-ról mintegy 49 000-re nő.
Elsőként - 2025-ben, a 2024-es évre vonatkozóan – az eddig NFRD hatálya alá eső vállalatoknak (több, mint 500 főt foglalkoztató közérdeklődésre kijelölt és/vagy tőzsdén jegyzett nagyvállalatok, 40 millió EUR feletti árbevétellel és/vagy 20 millió EUR feletti mérlegfőösszeggel, valamint bankok, biztosítók) szükséges a CSRD szerinti jelentés.
Egy évvel később, 2026-ban, a megelőző pénzügyi évre vonatkozóan az irányelvet alkalmazni kell azokra az addig be nem vont nagyvállalatokra, amelyek – összhangban a számviteli irányelvvel3 - az alábbi küszöbértékek közül legalább kettőt átlépnek:
A pénzügyi év során az alkalmazottak száma átlagosan 250 fő
40 millió EUR nettó árbevétel
20 millió EUR mérlegfőösszeg
2027-től már a tőzsdén jegyzett KKV-knak (ide nem értve a mikrovállalkozásokat), valamint a korábbiakban meg nem jelölt hitelintézeteknek, biztosítóknak is az irányelvvel összhangban kell beszámolniuk. Ezek a szervezetek bizonyos feltételekkel mentességet szerezhetnek, továbbá számukra egyszerűsített elvárásokat fogalmaznak meg.
A negyedik, utolsó hullámban, 2029-től az EU-n kívüli vállalkozásokra is kiterjesztik a rendelkezéseket. Az olyan harmadik országbeli nagyvállalatok, amelyek konszolidáltan több, mint 150 millió EUR éves nettó árbevételre tettek szert az Unióban, valamint rendelkeznek meghatározott küszöbértékeket átlépő leányvállalattal vagy fiókteleppel, az irányelvvel - illetve a számukra kidolgozott standardokkal - összhangban kötelesek fenntarthatósági információkat közölni.
Mit kell tartalmaznia a beszámolóknak?
A kettős lényegesség elve szerint környezeti fenntarthatóság tekintetében a jelentéseknek ki kell térniük
a vállalkozás környezetre gyakorolt hatására - mint például vállalati szintű károsanyag-kibocsátás,
arra, hogy a környezet milyen hatással van a vállalkozás működésére, azaz a felmerülő fenntarthatósági kockázatokra és lehetőségekre.
A környezeti hatásokon felül meg kell jelenniük az ESG keretrendszer szerinti további tényezőknek is, vagyis a társadalmi és irányítási információknak.
A fenntarthatósági jelentések főbb tartalmi elemeit illető elvárások
A jelentések tartalmára az irányelv magas szintű útmutatást ad. Körvonalazza azok témáit (ld. fenti ábra), amelyeket illetően elvár mind kvalitatív, mind kvantitatív beszámolást, utóbbit ’lényeges mutatók’ közlésével.
A közzétételre elvárt konkrét információk, KPI-ok körét a - jelenleg szintén uniós szinten kidolgozás alatt álló - fenntarthatósági beszámolási standardok (ESRS - Európai Fenntarthatósági Jelentési Szabványok) fogják meghatározni. Ezek között lesznek egyszerűsített, KKV-kra vonatkozó, harmadik országbeli (EU-n kívüli) vállalatoknak szóló, valamint szektorspecifikus szabványok, továbbá integrálják a Nemzetközi Fenntarthatósági Standard Testület (ISSB) globális alapstandardjait4 is. A Bizottság a kidolgozással az EFRAG-ot (Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport), az Unió pénzügyi és fenntarthatósági riporting fejlesztésre létrehozott szakmai szervezetét bízta meg. A standardokon dolgozó munkacsoport együttműködik a GRI5 (Global Reporting Initiative) szakértői csapatával, aminek eredményeképp az európai jelentéstételi szabványok (ESRS) kifejlesztése során nagy hangsúlyt helyeznek a globális interoperatibilitásra. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy a nem elhanyagolható számú jelenleg is GRI szerint jelentő vállalat (a GRI szabványok a legszélesebb körben alkalmazottak a világon) számára így a CSRD megfelelés várhatóan kevesebb feladattal fog járni. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy az európai szabványok a már említett módon a ’kettős lényegesség’ elvét alkalmazzák, míg a GRI standardok a vállalati kihatásra fókuszálnak.
További feladat, hogy a jelentésben bemutatni kívánt információkat erre felhatalmazott külső céggel hitelesíttetni szükséges. Az irányelv a jelentett információk minél magasabb szintű hozzáférhetősége és felhasználhatósága érdekében a nyilvánosságra hozatal módjáról is rendelkezik: az elkészített beszámolókat összhangban az ESEF (Európai Egységes Elektronikus Formátum) rendelettel6 digitális formában, XHTML formátumban kell elérhetővé tenni a nagyközönség számára, digitális címkézéssel ellátva. Ezen kategorizálási rendszer a jelentési szabványokkal párhuzamosan kidolgozás alatt áll. Mindezzel a cél a vállalati fenntarthatósági jelentések integrálása az ESAP7 (európai egységes hozzáférési pont) felületére, ahol a befektetők számára egységesen fellelhetők lesznek az uniós vállalatok és befektetési termékek pénzügyi és fenntarthatósági teljesítménymutatói, egyéb vonatkozó információi; ezzel előmozdítva a befektetések fenntarthatóságát.
Következő lépések
A jelentési szabványszett végleges tartalmától függetlenül látható, hogy az irányelvből következően számos komplex, erőforrásigényes, szervezeti egységeken és funkciókon átívelő feladat hárul az érintett vállalatokra. Ezért egyrészt érdemes mihamarabb megkezdeni a felkészülést, másrészt kézenfekvő lehet külső szakértők bevonása. A felkészülést most kezdő vállalatok számára a következő időszak teendői közé fog tartozni többek közt:
Fenntarthatósági politikák és célok kialakítása;
Kockázatelemzés – a vállalat működésérére potenciálisan veszélyt jelentő környezeti kockázatok, azok lehetséges hatásának azonosítása;
Adatigények felmérése, hiányok azonosítása, KPI-ok előállítására való felkészülés;
Adatstruktúrák kialakítása és adatrendszerek felkészítése, adatgyűjtés;
(Pilot) jelentés elkészítése (megfontolandó a CSRD hatálya alá kerülés előtt elvégezni), szabvány szerinti közzétételre (ESAP) felkészítése;
Fenntarthatósági átvilágítás: stratégia, gyakorlatok és szervezeti megoldások fenntarthatósági szempontú felülvizsgálata;
Belső folyamatok és szabályzatok módosítása;
Fenntarthatósági szempontok ösztönzési rendszerekbe való beépítése;
ESG témák felelősségének szervezeti szintű meghatározása;
Képzések biztosítása, lebonyolítása (különös figyelemmel a vezetőkre és az irányító testületre);
Monitoring rendszer zöld elemekkel való kiegészítése;
Felkészülés auditra.
A GRI szerint jelentő vállalatoknak ezek közül elsősorban a kockázatelemzésként összefoglalt feladatokra szükséges figyelmet fordítania, hiszen mindenekelőtt e téren várhatók többletkövetelmények a GRI szabványokhoz képest.
A felkészülés, illetve az irányelvnek való későbbi megfelelés jelentős kezdeti, továbbá alacsonyabb éves, állandó költségekkel jár. Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani – ahogy arra az irányelv szövege célként maga is rámutat –, hogy a külső érintettek, mint befektetők, felügyeleti szereplők egyre növekvő, diverz fenntarthatósági információs igényei már most is magas terhet rónak az e témák iránt fogékony cégek számára. Ez a helyzet a későbbiekben csak tovább nehezedne az információközzétételi elvárások szabványosítása nélkül. Ily módon a megfelelésért tett erőfeszítések hosszú távon költségcsökkentő lépésekként is felfoghatók. Ezért az olyan vállalatok számára is megfontolandók lehetnek már most, amelyek a következő egy-két évben nem kerülnek az irányelv hatálya alá. A szabványos – ezáltal az érintettek számára hasznosítható, nem csupán PR-fogásként értelmezhető - fenntarthatósági jelentések (és a belőlük kinyerhető hiteles információk) elérhetősége önmagában kedvező képet festhet a vállalat ESG-pozíciójáról.
Ennek jelentőségéhez elég csak a pénzügyi szektorra gondolni, ahol a szabályozás egyre nagyobb nyomást helyez a bankokra és egyéb szolgáltatókra is annak érdekében, hogy finanszírozási tevékenységükben, feltételrendszerükben mindinkább jelenjenek meg a fenntarthatósági szempontok. Arra is egyre több példát látunk, hogy az ellátási lánc domináns és/vagy nagyobb szabályozói nyomás alatt álló szereplői kötik ESG-feltételekhez a partnerséget. A közeljövőben várhatóan egyre szélesebb körben fognak finanszírozási és egyéb kedvezmények kapcsolódni a fenntarthatósági jelentések közzétételéhez, az azokból kinyert információkhoz. Ellenkező esetben pedig a piaci szereplők beárazzák az információhiányból, a meg nem felelésből vagy a kedvezőtlen információból származó fenntarthatósági kockázatokat.
