A kamatok kapcsán joggal merül fel a kérdés, hogy akkor jelenleg Magyarországon mekkora is az irányadó kamatszint? A kérdésre több jó válasz is adható, ugyanis többféle kamatszintet határoz meg a jegybank. Az egyik, a talán legismertebb a jegybanki alapkamat, amivel a jegybank a kötelező tartalékráta mértékét szabályozza. Ezzel komoly hatással van a gazdaságban lévő pénzmennyiségre, ugyanakkor ez az eszköz nem biztosít kellő rugalmasságot a pénzpiaci folyamatok kezelésére. Ennek érdekében alkalmazzák a jegybankok (nem csak Magyarországon) az overnight (azaz napi) illetve egyhetes betéti tender intézményét, amelynek részeként a bankrendszer számára gyakorlatilag befektetési lehetőséget biztosítanak.

Ha ezeket a kamatszinteket megnézzük, akkor tulajdonképpen képet kapunk a „kamatfolyosó” rendszeréről, hisz ezek azok a kamatok, amelyek alapvetően befolyásolják mind a hitelezési, mind a betéti piacot a bankrendszerben. Jelenleg a jegybanki alapkamat mértéke 13%, a legutóbbi egyhetes betéti tenderen ugyanezen kamatszint mellett tudtak a kereskedelmi bankok ajánlatot tenni, míg az overnight tenderen 18%-os szinten tudták a pénzintézetek lekötni a pénzeszközeiket.

De hogy hat ez a vállalatok finanszírozására? A definiált kamatmértékek „vezérlik” a kereskedelmi bankok kihelyezési rátájának átlagát, közismertebb nevén a BUBOR-t. A BUBOR a bankok forint hitelezéseinek elsődlegesen alkalmazott kamatbázisa a hazai piacon.

Ha az elmúlt két és fél évet vesszük figyelembe, akkor is nagyon masszív kamatemelkedési tendenciát azonosíthatunk Magyarországon:

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? A kereskedelmi bankok a forinthitelezés során jellemzően BUBOR + százalékos felár mellett nyújtanak finanszírozást. Egy átlagosnak tekinthető 2,5%-os felárat (ebben természetesen jelentős szórás azonosítható az igénylő vállalkozás, illetve az igényelt finanszírozási forma függvényében) figyelembe véve egy éven belüli, 3 havi BUBOR-t alkalmazó forgóeszköz finanszírozás költsége 2 év alatt 3,25%-ról 18,6%-ra, azaz közel hatszorosára nőtt!

Fontos megemlíteni, hogy a már kihelyezett, hosszú lejáratú, jellemzően beruházási céllal folyósított hitelek jelentős része fix kamatozású, így a kamatváltozás kevéssé jelent problémát ezen hitelek esetében. Ugyanakkor a fentebbi, egyszerűsített számítás két tendenciára hívja fel a figyelmet:

• Egyrészt a vállalkozások számára az újonnan tervezett beruházási, fejlesztési elképzeléseik finanszírozása olyan szinten drágult meg, hogy az a beruházás létjogosultságát kérdőjelezi meg. Érdemes belegondolni, hogy milyen megtérülést kell egy fejlesztésnek produkálnia ahhoz, hogy kitermeljen egy nagyságrendileg 20%-os finanszírozási költséget!
• Másrészről viszont, ha a fejlesztéseket, beruházásokat a vállalkozások elhalasztják a finanszírozási költség várható csökkenésének reményében, a likviditás-, illetve forgóeszközfinanszírozást ettől függetlenül meg kell oldaniuk. Hiába az éven belüli finanszírozási forma, a magas kamatszint a jelenlegi helyzetben adottság itt is, így egy egyszerű, a vállalatok likviditáskezelésében mindennapos eszköznek számító folyószámlahitel igénybevétele jelentős költségnövekedést jelent.

(Abba a makrogazdasági okfejtésbe most nem megyünk bele, hogy egy ilyen helyzetben, ahol a kamatemelés célja az árstabilitás biztosítása, mit eredményez, ha a likviditás és forgóeszköz finanszírozás megnövekedett költségei beépülnek az érintett vállalatok árképzésébe…)

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tehetnek ilyenkor a vállalkozások. Az első és talán legfontosabb, hogy újra kell gondolniuk a likviditási helyzetüket és annak a menedzselését. Optimalizálniuk kell a folyószámlahitelkeretek felhasználását, a forgóeszközfinanszírozás igénybevételét.

Emellett pedig érdemes finanszírozási alternatívákat keresni. Ugyanis a piaci alapon elérhető konstrukciók mellett támogatott finanszírozási formák is elérhetőek, jellemzően a KKV méretű vállalkozások számára. A Széchenyi hiteltermékek köre mind a napi pénzügyek, mind a beruházások finanszírozására alkalmas, mindezt jelenleg 5%-os kamatszint mellett, amely valóban reális és kedvező alternatívát kínál.

A támogatott konstrukciókon túlmenően van egy további alternatíva is: a devizahitel. Természetesen ez sem minden vállalkozás számára reális alternatíva. Azon cégek esetében, ahol nincs devizabevétel a devizahitelezés rendkívül komoly kockázatokat rejt magában, elég csak az elmúlt hónapok forint-euró árfolyammozgását figyelembe venni. Viszont azon vállalatok esetében, ahol van devizabevétel, ott valóban kézenfekvő megoldás a finanszírozási igények ilyetén módon történő kielégítése. A fentebbi példánál maradva a 3 havi EURIBOR + 2,5%-os kondíció jelenleg ~5%-os kamatköltséget jelent. Nem véletlen, hogy 2022-ben, egy év leforgása alatt 37%-ról több, mint 40%-ra nőtt a devizahitelek állományának az aránya a teljes vállalati hitelportfolióban.

További érdekes fejlemény, hogy az MNB hitelezési felmérése alapján a magyar bankszektor mind a mikro- és kisvállalatok, mind a közép- és nagyvállalatok esetében – ha nem is olyan mértékben, mint pl. 2016-ban – növelni akarja a hitelezési aktivitását. Ez azért fontos szempont, mert nem kell attól tartani, hogy a 2008-as válságot követő időszak restriktív finanszírozási stratégiája jelenne meg újból a hitelezési piacon, azaz maguk a bankok is érdekeltek és motiváltak abban, hogy a partnereik számára megoldást szállítsanak a finanszírozási kihívásokra.  

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a finanszírozási költségek ugyan elszabadultak, de a szabad pénzeszközök esetében a jelenlegi helyzet egyben lehetőség is.  Ellentétben az elmúlt, körülbelül 8 évben jellemző, gyakorlatilag 0%-os betéti kamatszinttel most van lehetőség kamatbevételt realizálni. Nyilván egy vállalkozásnak nem elsődleges feladata a „kamatvadászat”, de a jelenlegi „speciális” helyzet speciális megoldásokat kíván a vállalatok pénzügyi menedzsmentjében.

A szerző principális

2023. január 17.