Energiahatékonysági célokat az egyén, a vállalat szintjére lefordítani nem könnyű feladat, megvalósítása pedig rendszerszintű megközelítést kíván. A téma aktualitását viszont jó néhány tényező erősíti:

• A világjárvány rávilágított a távoli (remote) monitoring/irányítás fontosságára. Felértékelődnek azok a megoldások, amelyek elősegítik azt, hogy fizikai jelenlét, utazás és humán interakció nélkül is képesek legyünk a vállalatot, annak telephelyeit - beleértve például az energiafogyasztását, épületek, berendezések felügyeletét, akár irányítását távolról is ellátni.
• A járvánnyal együtt járó gazdasági visszaesés a legtöbb szektorban elkerülhetetlennél vált, így minden olyan megtakarítási forma,  amellyel a vállalat életben maradását és a munkahelyek megtartását lehet elősegíteni, kiemelt helyre került a vállalati intézkedési sorban. Az energiagazdálkodási rendszerrel bíró vállalatok sokkal jobban tudtak alkalmazkodni az új helyzethez, energiamegtakarítási intézkedéseket és azok hatását érzékelhetően meg tudták lépni (gondoljunk akár az otthoni munkavégzésre való átállás, vagy egy visszaeső gyártási volumen során fellépő gyártási folyamatszervezés energiafelhasználásra gyakorolt hatására).

• A fenti rendelet ugyan nem érte hidegzuhanyként a piaci szereplőket, mégis meglehetősen felkészületlenül fogadták az új előírásokat. 2021. január 1-től (egyes rendelkezések 2022. január 1-től) a nagy energiafogyasztónak tekinthető vállalatok (energetikai szakreferenst foglalkoztató cégek) számára ugyanis az előírt teljesítményküszöb feletti fogyasztóit (gépek, szivattyúk, klímaberendezések stb.) egyedileg, legalább negyedórás gyakoriságban villamosenergia fogyasztás mérésére kötelezte a hatóság.
• A mérés célja nem más, mint hogy a vállalatok vezetőiben tudatosodjon a saját energiafogyasztásuk mértéke, akár beruházás nélkül is számottevő megtakarítást érhessenek el megfelelő intézkedésekkel, a mérési adatok alapján pedig feltárhatóak legyenek a jelentős energiamegtakarítási potenciálok. Mindezzel támogatva az ország energiahatékonysági céljainak elérését.
• Ezzel tehát már jogszabályi ösztönző is társul ahhoz, hogy megfelelő mértékű és mélységű energiafogyasztási adat álljon rendelkezésre - elsősorban nem is a Hivatal, hanem a vállalat számára ahhoz, hogy ne "vaktában" meghozott energetikai intézkedéseket, beruházásokat indítson, hanem adat alapon kijelölt, valóban megtérülő és visszamérhető energiahatékonysági akcióterveket valósítson meg.

• Társasági adókedvezmény már évek óta érvényesíthető energetikai beruházások esetén, a beruházás 30-60%-a leírhatóvá válik. A korábbi fejlesztési célú adókedvezményekhez képest sokkal szélesebb körben, rugalmasabban (5+1 év során érvényesíthető) elérhetővé válik ez a lehetőség a vállalkozások számára.
• A támogatásba vonható projektnek egy célt kell biztosítania: energetikai megtakarítást kell céloznia. Nincs előírt megtakarítási mérték, ugyanakkor mérési vonzata van a beruházásnak.

• A parlament a tavalyi év végén tárgyalta és el is fogadta az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetéséről szóló törvényt. A törvény maga az energiaszolgáltatókat és az üzemanyagforgalmazókat kötelezi az előírt energiamegtakarítás elérésére, ezt viszont a vállalatok a végfelhasználók energiafelhasználásán keresztül tudják csak elérni.
• Ezzel (a cél szerint) az állam piaci környezetbe helyezi az energiahatékonysági intézkedések egy jelentős részének kialakítását, finanszírozását, relatív nagy mozgásteret hagyva kötelezettek és felhasználók számára az együttműködésre.
• A megtakarítási potenciál természetesen iparáganként és felhasználói szegmensenként változik, ugyanakkor a komoly pénzügyi ösztönző (kötelezetti járulékfizetés) miatt újabb fokozatba kapcsolhatja az energiahatékonysági beruházásokat. A gyakorlatban a végrehajtási rendeletek megjelenése után tudhatunk biztosabbat a konkrétumokról, azonban az érintett államtitkárság átalakulása után erre még bizonyára egy ideig várni kell.

• Mérni emberi dolog, kíváncsiságunk határtalan és nincs is ebben semmi újdonság. A sokat idézett Galilei szerint "Fontos, hogy mindent mérjünk, ami mérhető, és megpróbáljuk mérhetővé tenni, ami még nem az."
• Ami az újdonságot jelenti az az, hogy sok mindent szeretnénk mérni, de azért természetesen nem minden áron. A technológiai feltételek és képességek viszont ma már adottak ahhoz, hogy viszonylag egyszerűen, egyre olcsóbban (széles szenzorkínálat), skálázható módon (pl. felhő alapon), egyre rugalmasabban (wireless, mobil technológiák - 3G/4G, NBIoT, LoRa), egyre szélesebb adatkör álljon a döntéshozók rendelkezésére, és így adatalapú, fejlett energiamenedzsment rendszerek jöhessenek létre.
• Azonban nagyon hamar áteshetünk a ló túloldalára, amikor már több az adat, mint amit át tudunk látni. Ezt megelőzendő:
  • gondos tervezéssel (valóban szükséges mérési adatok kiválasztásával – ez akár mérési helyenként is változhat);
  • lehetőleg valamely megtérülési számítással;
  • öntanuló feldolgozó algoritmusokkal (mintázatok felismerése, sztenderdtől való eltérés azonosítása, kiugró esetek szerinti azonnali riasztások küldése stb.)
  • és felhasználóbarát prezentációs formákkal kell felvértezni magunkat, amivel a fókuszt nem veszítjük el és a valós idejű adatokra képesek lesznek az illetékes vezetők, munkatársak valóban valós időben reagálni. Az energiamenedzsment-rendszereknek képeseknek kell lenniük az összes érintett vezetői szint számára azt a döntési helyzetet előkészíteni és támogatni, amivel akár azonnali operatív, akár középtávú döntéseket meg tudnak hozni.
• Ezen felül természetesen gondoskodnunk kell a már elévült adatainkról is, hiszen az adattárolás sem költségmentes (data retention).

Azért, mert sokszor…

• rosszul ítéljük meg az egyes felhasználóinkat, külön-külön mindet elhanyagolható fogyasztásúnak hisszük;
• nem tudjuk, hol "folyik el" az áram (vagy akár a víz), hol van hálózati veszteség, akár szabálytalan vételezés;
• nem tudjuk pontosan, mennyit fogyasztanak az egyes bérlőink, betelepülő külső fogyasztóink, az elszámolások pontatlanok;
• a berendezéseink gyártói által ígért energiafelhasználási, energiahatékonysági adatok a valóságban, nem labor körülmények között, nem optimálisan üzemeltetve jelentősen eltérhetnek az elvárttól, de ezt észre sem vesszük;
• a szokásostól eltérő fogyasztás felismerése egy adott berendezésnek időben történő karbantartását is előrevetítheti - azonban mérés nélkül azt sem tudjuk, mi a szokásos;
• a pazarlás mértékét nem tudjuk számszerűsíteni, lokalizálni, ezáltal annak sosincs gazdája;
• nem tudjuk érdemben, kellő analitikával alátámasztottan megtervezni, előre jelezni a fogyasztásunkat, amiből veszteségeink származnak (pl. rossz menetrendezés).

A fentiekből fakadóan számtalan oka, lehetősége és ösztönzője lehet a vállalatnak arra, hogy energiagazdálkodását "okos" megközelítésben gondolja át. A komplex kérdéskört szisztematikusan, lépésről-lépésre számos érintett „kiegyensúlyozott” bevonásával tudja a vállalat a leghatékonyabban megvalósítani:

• Belső érintettek - energiamenedzserek, facility menedzserek, műszaki vezetők, informatikusok, gazdasági területek capex menedzserei)
• Külső szakértők - energetikusok, adattudósok, rendszerintegrátorok, projektmenedzserek, technológiai implementátorok, adószakértők.

Ne feledjük, a mérés nem cél, csupán eszköz egy hatékonyabb, fenntarthatóbb vállalati működés irányába.

A szerző vezető tanácsadó